<p>Apám 63 éves, rengeteg társadalmi munkát végzett. Iskoláknak, óvodáknak, bölcsödéknek, orvosi intézményeknek stb. A haveronak, rokonoknak, munkatársaknak hálaadást nem várva segített. Ha beteg és bajban van, messzire elkerülik Az én esetemben, az empatikus nyílt kommunkáció színtén nem talált barátságra. Jobb lett volna kizsákmányolónak lenni, mint kizsákmányoltnak. Erre viszont a lelkiismeretünk képtelen. Egyén belsejéből jó utáni vágy ma már = kihasználni mást. Nem a pesszimizmus beszél belőlem, hanem a tapasztalat.</p>
<p>Gyúrjunk:)!</p>
↧